Fények játéka a lelkemben
A lelkem mélyén táncolnak a fények,
Színes szalagokként kacskaringóznak,
Mint a szivárvány, mely a felhőket öleli,
Mint a csillagok, melyek az éjszakát szőtték.
Női lényemben rejlik a világ,
Összefonódva a természet ritmusával,
Mint a tenger, mely a holdra válaszol,
Mint a föld, mely a napnak hódol.
Érzem, hogy a lelkemben összegyűlnek a színek,
Az élet minden árnyalatát ölelem,
Mint a virág, mely a napot követi,
Mint a fa, mely a széllel táncol.
Az érzéseim a valóságot szövik,
Mint a pók, mely a hálóját sző,
Mint a madár, mely a fészkét építi,
Mint a nő, mely a világot teremti.
A fények játéka a lelkemben,
Mint a hajnal, mely a sötétséget űzi,
Mint a nap, mely az éjszakát űzi,
Mint a szerelem, mely a fájdalmat űzi.
A lelkemben táncoló fények játéka,
Mint a dal, mely a szívben születik,
Mint a szó, mely a lélekben ébred,
Mint a remény, mely a jövőben él.
Fények játéka a lelkemben,
Mint a szabadság, mely a szívben ébred,
Mint a bátorság, mely a lélekben nő,
Mint a szeretet, mely a világot teremti.
