Fények és színek kavalkádja
A hajnal első sugara éppen áttör a sötétség fátylán, mintha a világ szíve dobbanna meg egyet, és a fény színes szövete szétterül a tájon. A napkorong arany színe, mint egy titkos kód, belevésődik az ébredő világba. A zöldellő fűszálak mintha énekelnének, a madarak dalának kíséretében. A csendes reggel, mint egy lassan kibontakozó virág, megmutatja a világ színpompás arcát.
A délután fénye már erőteljesebb, a nap tüze ragyog a magasban. A világ színei most a legélénkebbek, mintha a természet festőpálcajával minden színátmenetet megfestene. Az ég kékje, a fák zöldje, a virágok színes kavalkádja, mindegyikük a saját történetét meséli el.
Az est színei már lágyabbak, a naplemente vörös és narancs árnyalatai beborítják az eget. A csillagok egyenként gyúlnak ki, mintha a világ egy óriási színpad lenne, ahol a fények és színek kavalkádja adja az előadást.
Az éjszaka színei titokzatosak, a sötétkék ég alatt a csillagok fénye világít. A hold ezüst fénye, mint egy csendes dal, átöleli a világot. A csend és a nyugalom színei uralják a tájat, mintha a világ lélegzetét visszatartaná.
Haibun:
A fények és színek kavalkádja –
Napkelte, napnyugta, csillagfény,
A világ színpompás palettája.
A világ színei változnak,
Mint a természet festővásznán –
Szabadvers a világ színpompájáról.
