Fények és árnyak között
Ott járunk, ahol a fény és árnyék összefonódik,
Ahol a valóság már csak egy álomnak tűnik.
Ahol a színek örök táncukat járják,
És a csendben a szavak is szárnyra kapnak.
Ahol a gondolatok, mint éjjeli lepkék szállnak,
S a szívünkben titkos vágyak omlanak.
Ahol a szürke hétköznapokat aranyfény borítja,
És ahol a remény szívünkben újra és újra győz.
Az álmok, mint csillagok, a sötét égbe ragyognak,
A valóság pedig, mint éjféli nap, rejtőzködik.
Ahol a félelem és bátorság kéz a kézben jár,
És ahol a szerelem a legnagyobb csoda, mit átélhetünk.
Ott, ahol a lélek a csendben megszólalhat,
Ahol a szív a szavak nélkül is beszélhet.
Ahol a fények és árnyak között bolyongunk,
És ahol a remény mindig újra és újra fellobban.
Ott, ahol a valóság már csak egy álomnak tűnik,
Ahol a gondolatok, mint éjjeli lepkék szállnak.
Ahol a szívünkben titkos vágyak omlanak,
És ahol a remény szívünkben újra és újra győz.
Fények és árnyak között, ott járunk mi,
Ahol a valóság és az álom összefonódik.
Ahol a színek örök táncukat járják,
És ahol a csendben a szavak is szárnyra kapnak.
