Fájdalomvirágok a lélek kertjében
A szív kertjében, hol a gondolatok csendje rejlik,
Néma fájdalomvirágok búsan ébrednek.
Mint a sötét éjben a csillagok, fénytelenül fénylenek,
S a lélek kertjében, mint a hajnal, lassan terjednek.
A szenvedés szirmai, mint a tenger habja, hullanak,
S a lélek kertjében, mint a holdfény, fakóan ragyognak.
A szív kertjében, hol a vágyak tüze lobban,
A fájdalomvirágok, mint a tűz, lassan elhamvadnak.
A lélek kertjében, hol az emlékek árnyai játszanak,
A fájdalomvirágok, mint a szél, halkan suttognak.
A szív kertjében, hol az álmok ködje terül,
A fájdalomvirágok, mint a köd, lassan elterülnek.
A lélek kertjében, hol a remények zöldellnek,
A fájdalomvirágok, mint a remény, lassan elszáradnak.
A szív kertjében, hol a szeretet napsugarai égnek,
A fájdalomvirágok, mint a nap, lassan elégnek.
Fájdalomvirágok a lélek kertjében, mint a sors, örök,
S a szív kertjében, mint a szerelem, halkan zokog.
A lélek kertjében, hol a könnyek cseppjei hullanak,
A fájdalomvirágok, mint a könny, lassan elpárolognak.
Fájdalomvirágok a lélek kertjében, mint az élet, végtelen,
S a szív kertjében, mint a halál, csendesen lélegzenek.
A lélek kertjében, hol a bánat árja folyik,
A fájdalomvirágok, mint a bánat, lassan elszáradnak.
