Fájdalom könnycseppjei
Lélek, mint tenger, melynek mélyén gyöngyök álmodnak,
És a szív, melynek mélyén fájdalom könnycseppjei csillannak.
Egyedül állok, a világ peremén, ahol a nap elalszik,
Ahol a szél megfújja a hajam, és a csillagok fényében fürdik.
Az élet, mint egy színpad, ahol mindenki színész,
Ahol a szerepek változnak, de a fájdalom mindig jelen lesz.
Én pedig, mint egy novellista, aki álmodik és ír,
Aki a szavakat úgy használja, mint a festő az ecsetjét, hogy festményt készít.
Az én világom, ahol a valóság és az álom összeér,
Ahol a szívem, mint egy hajó, a fájdalom tengerén ringatózva vár.
Ahol a szavak, mint a hullámok, elnyelnek és elvisznek,
Ahol a szívem, mint egy könnycsepp, a fájdalom mélyére süllyed.
Egyedül állok, a világ peremén, ahol a nap elalszik,
Ahol a szél megfújja a hajam, és a csillagok fényében fürdik.
És a szívem, mint egy könnycsepp, a fájdalom mélyére süllyed,
És a lélek, mint egy tenger, a fájdalom könnycseppjeit ringatja.
