Az exponálási idő, más néven záridő, a fényképezés egyik alapvető fogalma, amely meghatározza, hogy mennyi ideig engedjük be a fényt a kamera érzékelőjére. Ez a paraméter határozza meg, hogy mennyi idő alatt rögzül a kép, és milyen hatást érünk el a mozgás ábrázolásában.
Az exponálási időt másodpercben vagy töredékében mérjük, és általában a zárszerkezet beállításával állítható. Minél hosszabb az exponálási idő, annál több fény jut be a kamera érzékelőjére, és ennek eredményeként a kép világosabb lesz. Ugyanakkor hosszabb exponálási idő esetén a mozgó tárgyak elmosódhatnak, mivel a kamera érzékelője folyamatosan rögzíti a fényt.
Például, ha egy gyorsan mozgó autót szeretnénk megörökíteni, rövid exponálási időt kell használnunk. Ez lehetővé teszi, hogy a kép éles legyen, és a jármű mozgása ne legyen elmosódva. Ezzel szemben, ha hosszabb exponálási időt választunk, például egy másodpercet vagy annál hosszabbat, akkor a jármű mozgása nyomokat hagyhat a képen, ami dinamikus hatást eredményez.
Az exponálási idő tehát fontos eszköz a fotográfus kezében, amely lehetővé teszi a mozgás ábrázolását és a kívánt hatás elérését. A megfelelő exponálási idő kiválasztása a fotós kreativitásától és a kép céljától függ, és lehetővé teszi, hogy a fényképész a saját stílusát és egyedi látásmódját vigye át a képeire.
