Érzelmek Szövevénye
A szívekben rejtőző érzelmek szövevénye,
mint a patakban csillogó napfény,
amely a zöldellő réten átsuhan,
míg a bárányok csendben legelésznek.
A szerelem, mint a nyári szellő,
mely a virágokat ringatja,
az öröm, mint a csillagok fénye,
mely az éjszakát világítja.
A bánat, mint a téli hó,
mely a földet beborítja,
a félelem, mint a vad vihar,
mely a tenger hullámait korbácsolja.
Az élet tragikomédiája ez,
melyben a szereplők mi vagyunk,
hol a nevetés és a könnyek egymást váltják,
s a szívünkben érzelmek tánca zajlik.
A szerelem, az öröm, a bánat és a félelem,
mind-mind része ennek a drámának,
melyet az élet ír, s melynek végén
mindannyian ugyanoda jutunk.
És mégis, ebben a szövevényben,
melyben az érzelmek összegabalyodnak,
van valami csodálatos és gyönyörű,
mely a lélekben örök nyomot hagy.
Ez a vers, mely a szívünk mélyéről fakad,
mely az érzelmek szövevényét ábrázolja,
mely a lélek titkait felfedi,
és mely a létezésünk értelmét adja.
