Érzelmek művészi kifejezése
Az éj mély kútján, ahol az álmok élnek,
Színek szőnek szőnyeget, suttogó szavak kélnek.
Egy gondolat szárnyán, mint madár a szélben,
Elrepül a lélek, szabad, mint a végtelen.
A szív dallamában, ahol az érzések laknak,
Titkokkal teli szobák, s a vágyak ott zakatolnak.
Selyemfonálakon, mint gyöngyök a hajnalban,
Fonódik a sorsunk, színes, mint az alkonyatban.
A szemek tükrében, ahol a titkok élnek,
Mélyen rejtőznek érzések, melyek a szívhez kélnek.
Egy mosoly erejével, mint napfény a felhőben,
Megvilágítja a lelket, meleg, mint az ölelés.
Az élet színpadán, ahol a sorsok szőnek,
Szavak nélküli dalok, melyek a szívhez nőnek.
Egy cseppnyi reménnyel, mint csillag az éjben,
Világítja az utat, ragyog, mint az élet.
Az érzelmek művészi kifejezése,
Elvarázsol, mint a tél első hópehelyeséje.
Egy vers erejével, mint szél a fák között,
Megérinti a lelket, súg, mint a szív dobogása.
