Érzelemözön, szavak nélkül
Suttogó szélben született az érzés,
Mely szavak nélkül, csendben kínál nézést.
Szememben tükröződött egy másik világ,
Hol a színek közt nincs már különbség, csak árnyalat.
Ahol a nap nem csak felkel és lemegy,
De szüntelenül járja az élet színpadát.
Ahol a hold nem csak éjszakánk őre,
De nappal is ott lebeg, mint egy szelíd tenger.
Ahol az eső nem csak nedvesít és hűsít,
De életet ad, és a szomjat is csillapít.
Ahol a szél nem csak fúj és zúg,
De énekli a világ rejtett dalát.
Ahol a szerelem nem csak gyönyör és vágy,
De fájdalom is, és örök magány.
Ahol a bánat nem csak könny és szomorúság,
De a lélek mélyén rejlő, édes fájdalom.
Ahol a remény nem csak álom és vágy,
De a valóság, mely mindig ott lapul a szív mélyén.
Ahol az élet nem csak létezés és halál,
De az örök ciklus, mely a létezéstől a semmibe vezet.
Ebben a világban élek, suttogó szélben született,
Hol az érzések özöne szavak nélkül érkezik.
Hol a színek között nincs különbség, csak árnyalat,
És ahol minden, mi létezik, egyetlen, nagy egész.
