Erdők dallama
Egy dallam születik az erdő mélyén,
Zeng a csend, a szavak nélküli ének.
Összefonódik a csend és a zene,
A hangok között bolyong az értelem.
A fák között suttog a szél,
Rejtélyes üzenetet hordoz a levelekben.
A madarak dalán átívelő híd,
Mely összeköti a láthatót a láthatatlannal.
A természet kottája előtt állunk,
De a hangjegyeket nem ismerjük fel.
Az erdő zenéje örök rejtély marad,
Míg a szívünkben nem találjuk meg a kulcsot.
A csillagok is énekelnek az égbolton,
De a dalukat csak a csend hallja.
Az erdő dallama halkan szól,
De a szívünkben visszhangot ver.
A természet dallama örök,
Mint a nap, mely minden nap felkel.
Az erdő zenéje a csendben zeng,
A szívünkben pedig örökké visszhangzik.
