Az építészeti dísz (architectural ornament) a szobrászat egyik fontos ága, amely az épületek külső és belső felületeinek dekorációjával foglalkozik. Az építészeti díszek célja, hogy szépítő hatást érjenek el, valamint az épületek stílusát, jellegzetességeit és történetét kifejezzék.
Az építészeti díszek számos formában megjelenhetnek, leggyakrabban a homlokzatokon, oszlopokon, kapukon, ablakokon és belső terekben találhatók. Ezek a díszek lehetnek szobrászati elemek, mint például szobrok, szobrocskák, reliefek vagy domborművek, valamint geometriai minták, minták, szimbólumok vagy más dekoratív elemek.
Az építészeti díszek anyaga általában a felhasznált építőanyaghoz igazodik. Például a kőből készült épületeken a díszek is kőből készülnek, míg a fém vagy fa épületeken a díszek anyaga is ezekhez az anyagokhoz igazodik. Az építészeti díszek gyakran festettek vagy aranyozottak is lehetnek, hogy még inkább kiemeljék az épület szépségét és részleteit.
Az építészeti díszek sokféle stílusban és motívumban jelenhetnek meg. Az ókori görög és római építészetben például gyakran találkozhatunk oszlopokon és homlokzatokon elhelyezett dór, ionikus vagy korinthuszi oszlopfőkkel. A gótikus stílusban pedig gyakoriak a bonyolult, részletes faragások és domborművek, amelyek bibliai jeleneteket vagy szenteket ábrázolnak.
Az építészeti díszek nemcsak esztétikai szerepet töltenek be, hanem gyakran jelentőséggel is bírnak. Az épületek díszítése révén kifejezhetik az építészeti stílust, a kultúrát vagy az épület célját. Például egy templom homlokzatán elhelyezett szobrászati díszek vallási vagy szakrális jelentőséggel bírhatnak, míg egy palota díszítése a hatalom vagy gazdagság szimbólumává válhat.
Az építészeti díszek tehát nemcsak a szobrászat, hanem az építészet fontos elemei is. Ezek a díszek hozzájárulnak az épületek szépségéhez, jellegzetességeihez és történetéhez, valamint segítenek kifejezni az építészeti stílust és a kultúrát.
