Emlékek tengerén
A szívem tengerén hajózom,
hol a múlt szigetei közt úsznak az emlékek,
mint az élet sodrásában elveszett hajótöröttek,
minden hullám egy régi arcot, egy régi hangot hoz.
A szélben anyám szava zúg, mint a távoli tenger,
apám tekintete a naplementében ragyog.
Testvéreim nevetése a sziklákon visszhangzik,
s én, mint a partot kereső hajós, ott állok.
A szerelem szigetén a szívem hevesen dobog,
hol a szenvedély lángja a csillagokig ér.
Az elveszett barátságok szigetén a csend uralkodik,
de a szívemben mégis ott él a régi kér.
Az ifjúság szigetén a remény virágai nyílnak,
a jövő felé nyújtózó ágakon.
Az öregség szigetén a bánat fái hajladoznak,
de a szívemben mégis ott él a bátorság dalán.
Egyedül hajózom az emlékek tengerén,
hol a múlt szigetei közt úsznak az emlékek.
Mint a partot kereső hajós, ott állok,
s a szívemben mégis ott él minden, ami volt, és ami lesz.
