Elveszett történetek a kőfalak mögött
Mögöttünk maradtak a kőfalak,
Elrejtve a múltat, az elveszett történeteket.
Megfakult színek, elszálló szavak,
A szél hordja őket, mint a levelek.
A bánatot rejti a kőfalak mögött,
A szív halk zokogása, a lélek súlya.
A szerelem fájdalma, a vágyak tüze,
És a remény, ami sosem hagyja.
Az idő szövi a történeteket,
A falak között, a csendben és a zajban.
A múltat hordozza minden kövén,
Minden repedésben, minden színfoltban.
Suttog a szél a kőfalak között,
Elmeséli a történeteket, melyeket őriz.
A szívfájdalmat, a titkos vágyakat,
A reményeket, melyeket sosem feled.
A kőfalak mögött, a múlt rejtőzik,
Elveszett történetek, elszálló szavak.
De a szívünkben élnek tovább,
Mint a csodás költői képek, melyeket hordoznak.
