Elveszett szerelmek, újraélesztett érzések
A szívekben hajnalodó színekkel,
némán suttogó szél hozza a reggelt.
Az ég alatt, ahol a csillagok maradtak
és a hold szelíd fénye elhalványult,
ott keresem az elveszett szerelmeket.
Ahol a csendben kék szavak ébrednek,
a szívemben hajótörött álmok várakoznak.
A lélek útjai, melyek a semmibe vezetnek,
megtévesztően csendesek, mint a hajnali köd,
ott találom meg az újraélesztett érzéseket.
Szívemben virágba borulnak a szavak,
mint a tavaszi esőben a virágok.
A szerelem, mint egy hajnalban ébredő madár,
újraéleszti a szívemben rejlő érzéseket,
mint a nap, mely újraéleszti a világot.
Az éjszaka csendjében, a csillagok alatt,
a hold fényében újra megtalálom a szerelmet.
Az elveszett szerelmek, melyek a szívemben élnek,
mint a hajnali köd, elhalványulnak,
de az újraélesztett érzések örökké maradnak.
Az élet, mint egy folyó, tovább folyik,
a szívemben élő szerelmekkel együtt.
Az elveszett szerelmek, melyek a szívemben élnek,
mint a hajnali köd, elhalványulnak,
de az újraélesztett érzések örökké maradnak.
