Elveszett szerelmek, megtalált boldogság
Hová tűntek a szerelmek, melyeknek híre járt?
Szívünk mélyére temetett, elhagyott vágyak márt?
Kik voltak ők, kik szívünkben égett lángot hagytak,
Kiknek nevét a szél hozta, s a csendben elragadtak?
Elveszett szerelmek, melyek a múltba vesztek,
Mint a szélben hajladozó, őszi falevelek.
Megtalált boldogság, mely a jövőbe ígér,
Mint a tavaszi virág, mely a napfényt kívánja, kéri.
A szerelem, mint a folyó, hol a partot mossa,
Hol a sziklát öleli, hol a követ hozza.
A boldogság, mint a csillag, mely az éjben ragyog,
Mely a sötétséget űzi, s a reményt hozza magával.
Elveszett szerelmek, melyek a szívünkben élnek,
Mint a tenger mélyén rejlő, titkos gyöngyök szélnek.
Megtalált boldogság, mely a lelkünkben ég,
Mint a hajnal első sugarai, melyek a sötétséget űzik el.
Elveszett szerelmek, melyek a múltba vesztek,
Megtalált boldogság, mely a jövőbe ígér.
A szerelem és a boldogság örök körforgása,
Mint a nap és a hold örök tánca az égen.
Elveszett szerelmek, megtalált boldogság,
Ez a költészet, ez a szívünk dalának hatalma.
Mert a szerelem és a boldogság sosem hal meg,
Csak átalakul, mint a folyó, mely a tengerbe ér.
