Elveszett Remények Táncolása
A sorsodra vetett árnyékban, mint a szél
Súgja a fűnek, hogy ne féljen tőle,
A remények, melyek elvesztek, táncolnak mégis.
A szív, mint elhagyott kolónia,
Melynek nem maradt más, csak a csend,
És a múlt, mint rozsdás hajó, mely a parton hever.
Vajon hány remény veszett el a tengerben?
Hány szív hagyta magát elnyelni a hullámokban?
Hány történet maradt elmondatlan?
De a remények, melyek elvesztek, táncolnak mégis,
Mint a hajnali harmat, mely a fűszálon csüng,
Mint a holdfény, mely a tó vizén csillan.
A szív, mint elhagyott kolónia,
Megpróbálja megtalálni a ritmust,
Melyben a remények, melyek elvesztek, táncolnak.
A remények, melyek elvesztek, táncolnak mégis,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
Mint a szél, mely a fűszálak között suttog.
A szív, mint elhagyott kolónia,
Hallgatja a remények, melyek elvesztek, táncát,
És talán, egyszer, újra táncolni fog.
