Elveszett remények és elhagyott álmok
A remények, mint széllel szálló madarak,
Elhagyták már régen ezt a földet.
Álmok, mint hajnali köd, szertefoszlottak,
Az élet színpadán már nem találkozhatunk velük.
A szív bánatának ott a helye,
Hol a remény már rég elhagyott.
Ahol az álmok, mint szelíd galambok,
Elrepültek, és soha többé nem térnek vissza.
A szív, mint egy elhagyott kastély,
Üresen áll, a remények nélkül.
Ahol az álmok, mint régi festmények,
Elporladtak, és csak a falakon hagyott nyomok maradtak.
Az élet, mint egy abszurd színház,
Ahol a szereplők már rég elhagyták a színpadot,
Ahol a remények, mint régi díszletek,
Elporladtak, és a színpadon csak a por maradt.
Az élet, mint egy morális mese,
Ahol a tanulság már rég elhagyott.
Ahol az álmok, mint régi könyvek,
Elporladtak, és a polcokon csak a por maradt.
Elveszett remények és elhagyott álmok,
Az élet színpadán már nem találkozhatunk velük.
De a szív, mint egy örök színház,
Még mindig várja őket, hogy visszatérjenek.
