Elveszett álmok erdejében
Elveszett álmok erdejében járok,
hol a remény csendes patakja folyik.
Itt minden csoda, minden szív dobog,
s a lélek szárnyal, mint madár, ha szólít.
A gondolatok, mint fák magasra nőnek,
s az ágak közt a vágyak dalra fakadnak.
Itt a szavak, mint virágok, szép sorban nyílnak,
s a szívemben égő tűz, mint csillag, ragyog.
A jövő itt már nem is olyan távol,
a múlt sebét idő gyógyítja lassan.
Az álom és a valóság határa halovány,
s a szívemben égő tűz, mint csillag, ragyog.
Elveszett álmok erdejében járok,
hol a remény csendes patakja folyik.
Itt minden csoda, minden szív dobog,
s a lélek szárnyal, mint madár, ha szólít.
A szívemben égő tűz, mint csillag, ragyog,
s a lélek szárnyal, mint madár, ha szólít.
Elveszett álmok erdejében járok,
hol a remény csendes patakja folyik.
