Eltűnt pillanatok a sötétben
Bolyongok az éjben, ahol a csillagok
Mint gyöngyök a sötétben, úsznak a csendben.
Az idő mint a tenger, hullámai között
Eltűnt pillanatokat keresek kétségbeesetten.
A hold, mint egy árva gyermek, fényt vet
A sötét ösvényre, melyen lépteim hangtalanul haladnak.
A szél halkan suttog, mesél a régi időkről,
Az eltűnt pillanatokról, melyeket a sötétben hagytam.
Szívemben a vágy, hogy megtaláljam őket,
De a sötétben minden homályos és kusza.
A világ mintha csendbe burkolózna,
Csak az éj zsongása hallatszik a távolból.
A csillagok, mint a múlt emlékei, ragyognak,
A holdfény pedig, mint egy hűséges barát, kísér.
Keresem az eltűnt pillanatokat a sötétben,
De mintha a sötét magába nyelné őket.
A sötétben minden eltűnik, minden elhalványul,
Csak a csillagok ragyognak, mint a remény szikrái.
De a sötétben is van szépség, van titok,
Eltűnt pillanatok rejtőznek a csillagok alatt.
Eltűnt pillanatok a sötétben, keresem őket,
De mintha a sötét magába nyelné őket.
A csillagok ragyognak, a holdfény kísér,
És a sötétben is van szépség, van titok.
