Elszállt Lehetőségek Szárnyán
Létező magyar kifejezések közt,
Gazdag szókincs hirdeti énekét,
Mint csillagok, melyek az éjben öltöznek,
Vagy mint a hajnal, mely a nappalt köszönti.
Minden szó egy-egy csodás költői kép,
Melyben a világ tükörképét lelem,
Egy-egy cseppnyi tenger, melyben elmerülök,
Egy-egy szem, melyben az életet nézem.
A lehetőségek szárnyán szállva,
Mint madár, mely a szabadságot keresi,
Elhagyom a megszokott tájakat,
És új, ismeretlen világokat fedezek fel.
A szavak, mint színes pillangók,
Szabadon szállnak a levegőben,
Egy-egy gondolatot hordozva magukkal,
Melyekkel a világot újraalkotom.
A versforma szabadsága engem is szabadít,
Mint a szél, mely a faleveleket hajtja,
Mint a hullám, mely a partot öleli,
Mint a zene, mely a lelket táplálja.
Elszállt lehetőségek szárnyán,
Mint a madár, mely a távolba repül,
Mint a hajó, mely az ismeretlenbe vitorlázik,
Mint a szív, mely a szeretetet keresi.
Így száll a vers, mint a szabad madár,
Mely a magasban a végtelent keresi,
Mely a széllel szemben is tovább repül,
Mert a szabadság a lélek szárnyán száll.
