Az elhelyezkedés (positioning) a szobrászatban egy olyan fogalom, amely a szobor fizikai elhelyezkedését és kapcsolatát a környezetével írja le. Ez a tárgyszó a szobrászati alkotások elrendezésére, elhelyezésére és elhelyezkedésére vonatkozik, és fontos szerepet játszik a művészeti élmény és az üzenet átadása szempontjából.
Az elhelyezkedés lehet horizontális vagy vertikális, és hatással van a szobor által közvetített érzésekre és jelentésekre. Például, ha egy szobor magasan helyezkedik el, ez erőt, hatalmat vagy fenséget sugallhat. Ha viszont alacsonyan helyezkedik el, ez alázatot vagy megközelíthetőséget jelenthet.
Az elhelyezkedés továbbá befolyásolhatja a szobor kapcsolatát a környezetével. Egy szobor lehet, hogy kiemelkedik a környezetéből, vagy éppen beleolvad a környezetbe. Ez a kontraszt vagy harmónia hatása lehet, és segíthet a szobor figyelemfelkeltésében vagy éppen a környezetbe való illeszkedésében.
Az elhelyezkedés tehát egy fontos eszköz a szobrász művészek számára, hogy kifejezzék az alkotások üzenetét és érzéseit. A megfelelő elhelyezkedés kiválasztása lehetővé teszi a szobor számára, hogy hatékonyan kommunikáljon a nézővel, és megteremtse a kívánt hatást és élményt.
