Az elhelyezés (Placement) a szobrászat egyik alapvető fogalma, amely a szobor vagy szobrászati alkotás fizikai elhelyezkedését és kapcsolódását a környezetéhez írja le. Az elhelyezés meghatározza, hogy a szobor hol található, milyen térben és környezetben helyezkedik el, valamint hogyan kapcsolódik a körülötte lévő elemekhez.
Az elhelyezés fontos szerepet játszik a szobrászati alkotás értelmezésében és élményében. A szobor elhelyezése lehetőséget ad a művész számára, hogy befolyásolja a nézők perspektíváját és érzékelését. Az elhelyezés segítségével a művész irányíthatja a nézők személyes kapcsolatát a szoborral, és lehetőséget teremthet a környezettel való párbeszédre.
Az elhelyezés lehetőséget ad a szobor és a környezet közötti kölcsönhatásra is. A szobor elhelyezése lehet kontrasztos vagy harmonikus a környezetéhez képest, és ezáltal kiemelheti vagy beolvadhat a környezetbe. Az elhelyezés segítségével a művész kifejezheti az alkotás és a környezet közötti kapcsolatot, vagy éppen ellentétet teremthet a környezettel.
Az elhelyezés számos tényezőtől függ, például a szobor méretétől, formájától és anyagától, valamint a környezet jellemzőitől és funkciójától. Az elhelyezés lehetőséget ad a művésznek a szobor szerepének és üzenetének hangsúlyozására, valamint a környezettel való kölcsönhatásra.
Összességében az elhelyezés a szobrászatban egy olyan fogalom, amely a szobor fizikai elhelyezkedését és kapcsolódását a környezetéhez írja le. Az elhelyezés lehetőséget ad a művésznek a nézők perspektívájának és érzékelésének befolyásolására, valamint a szobor és a környezet közötti kölcsönhatás kifejezésére.
