Az elhajlás (Deflection) a szobrászatban egy olyan tárgyszó, amely a formák és felületek görbülését vagy hajlítását jelenti. Ez a technika lehetővé teszi a szobrász számára, hogy dinamikus és mozgásban lévő hatást hozzon létre a művén keresztül.
Az elhajlás lehet lágy és finom, vagy éles és erőteljes, attól függően, hogy a szobrász milyen hatást szeretne elérni. Ez a tárgyszó gyakran használatos a testek, testrészek vagy más tárgyak anatómiájának megjelenítésére, amikor azok természetes vagy mesterséges módon elhajlanak.
A szobrászok gyakran használják az elhajlást, hogy élettel telivé és érdekessé tegyék a műveiket. Ez a technika lehetővé teszi a szobrász számára, hogy játsszon a fény és az árnyék között, ami további dimenziót és mélységet ad a műnek.
Az elhajlás a szobrászatban nemcsak a formák és felületek fizikai tulajdonságait hangsúlyozza, hanem érzelmi és szimbolikus jelentéssel is bírhat. Például egy elhajló testrész vagy tárgy a sebezhetőséget vagy a megváltozást szimbolizálhatja.
Összességében az elhajlás egy fontos szobrászati tárgyszó, amely lehetővé teszi a szobrászok számára, hogy dinamikus és érdekes műveket hozzanak létre. Ez a technika nemcsak a formák és felületek fizikai tulajdonságait hangsúlyozza, hanem érzelmi és szimbolikus jelentéssel is bírhat.
