Elfeledett pillanatok táncolnak az emlékeimben
Nyomtalan léptekkel jár a múlt, mint a köd,
Szürkén suhan, mint a csendes éjben a gond.
Suttogó emlékek, mint tengeri csillagok,
Melyek tükröződnek a lelkem tóvizében.
Elfeledett pillanatok táncolnak az emlékeimben,
Mint egy régi film, melyet a szívem vetít.
Színes szalagok, melyek a semmiben lebegnek,
Mint a szivárvány, mely az eső után kibújik.
A szavak, melyeket sosem mondtam el,
Mint elhagyott kincsek, melyek a mélyben hevernek.
A mosolyok, melyeket sosem láttam,
Mint elveszett gyöngyök a homokban.
A könnyek, melyeket sosem ejtettem,
Mint a hajnal harmata, mely a fűszálakon csillan.
A vágyak, melyeket sosem éreztem,
Mint a szél, mely a falevelek között suhan.
Elfeledett pillanatok táncolnak az emlékeimben,
Mint a hópelyhek, melyek a csendben lebegnek.
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
Míg a lelkemben a csend és a béke ölelkezik.
Az élet, mint egy végtelen tánctér,
Hol az emlékek és a jelen összefonódnak.
Elfeledett pillanatok, mint a tenger hullámai,
Melyek a parton a homokba rajzolnak.
Elfeledett pillanatok táncolnak az emlékeimben,
Mint a szél, mely a falevelek között suhan.
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
Míg a lelkemben a csend és a béke ölelkezik.
