Elfeledett mosolyok
A szívem mélyén, hol a csend lakozik,
Ott lebegnek a régi mosolyok.
Mint ködös álmok, melyeket az éj hoz,
Elfelejtett, de mégis itt ragyogók.
A szívemben, mint a tenger mélyén,
Hol a fény sosem ér el,
Ott rejtőznek a múlt szelíd képei,
Mosolyok, melyek már nem élnek.
Mint a hold, mely a nappal álmodik,
Én is a múltam után nyúlok,
Keresem azokat a mosolyokat,
Melyeket már rég elfelejtett a szívem.
De hiába kutatom a mélyet,
A mosolyok már nem ragyognak.
Csak a csend, a mély, örök csend,
Mely a szívemben lakozik.
Mégis, a csendben, a mélyben,
Egy hangot hallgatok,
A mosolyok hangját, melyek már nem élnek,
De mégis, valahol mélyen ott vannak.
Elfelejtett mosolyok, régi álmok,
Melyek a szívem mélyén élnek.
Mint a tenger mélyén a fény,
Mely sosem ér el, de mégis ott van.
Elfelejtett mosolyok, régi álmok,
Melyek a szívem mélyén élnek.
Mint a tenger mélyén a fény,
Mely sosem ér el, de mégis ott van.
