Életünk szétesett mozaikja
Sokszínű, mégis szürke életünk,
Mint szétszórt mozaik, színes és üres.
A szívünkben hordozott képek, érzések,
Mint a csendes eső, hullnak, szüntelen.
A napok, mint a szélben szálló levelek,
Elrepülnek, elszállnak, mint a könnyek.
A szívünkben hordozott emlékek,
Mint a holdfény, fakók és távoliak.
A szerelem, mint egy hajnali csillag,
Felragyog, majd elhalványul, mint a szivárvány.
A szívünkben hordozott vágyak,
Mint a tenger, mélyek és kiszámíthatatlanok.
Az életünk, mint egy szétesett mozaik,
Összeáll, majd szétesik, mint a homokvár.
A szívünkben hordozott remények,
Mint a napfény, melegítik a lelkünket.
Az életünk, mint egy szétesett mozaik,
Összeáll, majd szétesik, mint a homokvár.
De a szívünkben hordozott szeretet,
Mint a tűz, mindig ég, soha el nem alszik.
