Az élesség, vagy más néven a képélesség, a fotográfia egyik alapvető fogalma, amely meghatározza a képen megjelenő részletek tisztaságát és éleslátását. Az élesség a képminőség egyik legfontosabb eleme, hiszen hatással van a kép általános hatására és az üzenetének átadására.
Az élesség a fotóban azokat a részleteket jelenti, amelyek tisztán és élesen jelennek meg. Ez a képminőség alapvetően függ a képalkotó eszközök minőségétől, például a kamera objektívétől és a képérzékelőtől. Az élesség fokozata a képen megjelenő vonalak és részletek élességétől függ, és lehetővé teszi a néző számára, hogy könnyen felismerje és értse a képen ábrázolt tárgyakat és szereplőket.
Az élesség befolyásolható a fotós által választott rekeszértékkel és a fókusztávolsággal. A nagyobb rekeszérték (kisebb f-szám) és a hosszabb fókusztávolság általában nagyobb mélységélességet eredményez, vagyis több részletet tart élesen a képen. Ezzel szemben a kisebb rekeszérték (nagyobb f-szám) és a rövidebb fókusztávolság szűkebb mélységélességet eredményez, vagyis csak a fókuszpont közelében lévő részletek lesznek élesek, míg a háttér elmosódott lesz.
Az élesség hatása a képre nagyban függ a fotós szándékától és a kép témájától. Például, ha egy portrét készítünk, általában a modell arcát szeretnénk élesen megjeleníteni, míg a háttér elmosódott lehet, hogy kiemelje a modellt. Más esetekben, például tájképek vagy épületek fotózásakor, az élesség az egész képen fontos lehet, hogy a részletek jól láthatóak legyenek.
Az élesség tehát egy olyan fotós fogalom, amely meghatározza a képen megjelenő részletek tisztaságát és éleslátását. A megfelelő élesség kiválasztása és alkalmazása lehetővé teszi a fotós számára, hogy hatékonyan közvetítse az üzenetét és létrehozza a kívánt hatást a képen.
