Elengedés a boldogságért
Hűségesen őrzöm a lét peremét,
hol a színek összeérnek, és szétválnak.
Fénytörésben fürdik a látvány, én pedig,
mint az időtlen óceán, hullámokban élek.
Elengedem a szavakat, mint a hajnali harmatot,
a széllel hordozom, mint a szabad madarakat.
Az elengedés művészete, mint a csendben születő zene,
a szívem dobbanásával hozza létre a végtelent.
A boldogságért, mint a szivárványért,
táncolok a felhők között, mint a délibáb.
Elengedem a félelmet, mint a füstöt a tűzben,
hogy a szívemben születő boldogság szárnyaljon.
A lét peremén, ahol a csillagok összeérnek,
elengedem az énemet, hogy a boldogság teret nyerjen.
A színek összeérnek, a szavak szétválnak,
a boldogságért, mint a szivárványért, elengedem a világot.
Hullámokban élek, mint az időtlen óceán,
a boldogságért, mint a szivárványért, elengedem a világot.
Az elengedés művészete, mint a csendben születő zene,
a szívemben születő boldogságért, elengedem a világot.
A lét peremén, ahol a csillagok összeérnek,
a boldogságért, mint a szivárványért, elengedem a világot.
A színek összeérnek, a szavak szétválnak,
a boldogságért, mint a szivárványért, elengedem a világot.
