Együtt ünnepeljük a névnapodat, barátok társaságában!
A nap, mint egy aranyló medál, függ az égen,
Születésnapod fényében fürdőzik a létezés.
Szívünkben ébred a boldogság, mint egy édes ének,
Mely száll az éterben, mint a szél hajtotta levelek.
A barátság, mint egy ódon fa, melynek gyökerei mélyen,
A múlt homályába nyúlnak, s a jövőbe terjeszkednek.
Összeköt minket az idő, a közös emlékek ékessége,
Mint a szőlőtőkének szőlőfürtjei, melyek összefonódnak.
Ünnepeljük a névnapodat, mint a tavasz első virágát,
Mely a tél után a földből bújik elő, mint a remény sugara.
A szívünkben ébred az öröm, mint a hajnal első sugara,
Mely az éjszaka után a napot köszönti, mint a nap új királya.
Az élet, mint egy folyó, melynek vizei sosem állnak,
De a barátság, mint egy híd, mely összeköt minket, mint a szivárvány az eget a földdel.
Ünnepeljünk együtt, mint a madarak, melyek dalolva köszöntik a napot,
És örüljünk egymásnak, mint a gyermek a játéknak.
A névnapod, mint egy gyönyörű vers, melyet az idő ír,
Minden szava egy-egy emlék, melyet a szívünkbe vés.
Ünnepeljük együtt a névnapodat, barátok társaságában,
Mert a barátság, mint egy csodás dal, melyet a szívünkben énekelünk.
