Együtt tombolunk az idővel
Máglyán ég a pillanat, a végtelenbe ível,
Elhagyottan lobog a lét, mint vándor szélben az ősz levél.
Lépteink az időben, mint visszhangos völgyben a kő,
Hozzánk szól a múlt, de válaszunk csak a jövőnek örök szó.
Táncolunk az idővel, miként az árnyék a holdfényben,
Együtt tombolunk, mint szélviharban a széllel.
Szívünk dobogása az élet ritmusa, a létezés zenéje,
Szabadon szárnyalunk a végtelen ég alatt, mint madár a széllel.
Az idő kereke forog, mint a csillagok a nagy ég boltozatán,
Minden perc egy újabb lépés a végtelen útján.
Lépteink nyomán virágok nyílnak, mint a tavasz első hajnalán,
A világ körülöttünk mozog, mint a bolygók a Nap körül, elszántan.
Az idő végtelen tengerén hajózunk, mint a vándor a széllel,
Együtt tombolunk az idővel, mint a szélvihar a tengerrel.
A jelen pillanata a múlt és jövő találkozása, az örök csendben,
Az életünk a végtelen időben, mint a szélben szabadon szárnyaló madár énekében.
Együtt tombolunk az idővel, mint a vihar a tengerrel,
Az életünk egy végtelen tánca, a létezés örök keringője.
Az idő kereke forog, mint a csillagok a nagy ég boltozatán,
Minden perc egy újabb lépés a végtelen útján.
