Együtt szövött szálak
Egy élet, melyben én vagyok a hős,
És a világ egy óriási szövőszék,
Melyen az évek, mint szálak, futnak,
Együtt szövődnek, összefonódnak.
Minden nap, mint egy új szál a szövetben,
Színes és különböző, mint a szivárvány,
A boldogság aranyfénye, a bánat sötét árnya,
Együtt alkotják az én életem.
A jövő, mint egy ismeretlen terület,
Mely még nincs beleszőve a szövetbe,
De már ott lebeg a szemem előtt,
Mint egy csillagokkal teli éjszakai ég.
A múlt, mint egy már elkészült szövet,
Melyet néha előveszek, hogy megcsodáljak,
Minden szála egy emlék, egy történet,
Melyek összefonódnak a jelenemmel.
A jelen, mint egy folyamatosan szövődő szál,
Melyen minden pillanat egy új csomó,
Hogy holnap már emlékké váljon,
És beleszője magát az életembe.
Az élet, mint egy hatalmas szövőszék,
Melyen az idő szövi a sorsunkat,
És én, mint a szövő, aki a szálakat irányítja,
Hogy létrehozzam a saját életem szövetét.
Egy élet, melyben én vagyok a hős,
Egy világ, melyben minden szál összefonódik,
Egy történet, melyben minden pillanat számít,
Ez az én életem, ez az én szövetem.
