Együtt Lélegzünk
A világ szíve az én szívemben dobban,
És a csillagok lelkét érzem lobban,
Mint egy hajnalban ébredő szél zengése,
Mely az éj csendjét törve, szüli a reggelt.
A távoli hegyek árnyékában,
Hol a sziklák közt folyók születnek,
S a hófehér felhők ölelésében
A Nap szívéből ömlik az élet.
Itt vagyunk mi, a világ szemében,
Együtt lélegzünk, mint a csillagok,
Melyek a végtelen ég boltján ragyognak,
Összefonódó lélekfonalak.
Az éj csendjében, a csillagok alatt,
A Hold ezüst fénnyel beborítva,
A világ szíve az én szívemben dobban,
Együtt lélegzünk, a világ szemében.
A Föld anyánk, az ég apánk,
S mi, mint gyermekeik, örök hajlékot találtunk,
Ahol a szívünkben élő szeretet
Szüli a csodás költői képeket.
A világ szíve az én szívemben dobban,
Együtt lélegzünk, a világ szemében.
Együtt lélegzünk, mint a csillagok,
Összefonódó lélekfonalak.
