Együtt boldogok vagyunk, testvérek társaságában
Ó, milyen édes a testvéri összeborulás,
Mint a mályva illatú, kora reggeli harmat,
Szívünkben ébredő, csodás madárdal,
Mely szárnyal, mint a szélben ringó lombok alatt.
Testvérek vagyunk mi, a világ összes pora,
Együtt nevetünk, együtt sírunk, együtt érzünk,
Mint a szél által ringatott, összeboruló fűszálak,
Kik egymást érintve, boldogságot lehelnek.
Szélként suhanunk át az élet tengerén,
Hullámhegyek között, hol a nap mosolya ragyog,
S a hold fénye csillan a szemünkben,
Mint az éjszakai égben a csillagok.
Együtt vagyunk, testvérek, örök társak,
Mint a föld és az ég, mint a tenger és a part,
Összefonódva, mint a szőlőtőkék,
Együtt boldogok, ha a világ is szakadna apart.
Ó, milyen édes a testvéri összeborulás,
Mint a mályva illatú, kora reggeli harmat,
Szívünkben ébredő, csodás madárdal,
Mely szárnyal, mint a szélben ringó lombok alatt.
