Együtt az úton
A napot a horizonton megölelő éj,
A szívünkben születő, csodálatos fény.
Az úton, melyen együtt járunk, különös kavalkád,
Borostyánködű álmainkban rejlik a valóság.
A világ egy abszurd színpad, melyen hősök vagyunk,
Minden nap újra és újra megküzdünk és megújulunk.
Az életünk egy heroikus krónika, melyet mi írunk,
De a szerepeink gyakran összemosódnak, mint a festék.
A csillagok közötti utazás, a végtelen űrben,
Ahol a szívünk legmélyén ott lévő félelem.
De a remény, mint egy fénylő csillag, útmutató fény,
A sötétben is világít, hogy ne vesszünk el az úton.
Minden nap új kalandok, új történetek várják,
Azokat, akik mernek álmodni, akik mernek játszani.
Az élet egy nagy játék, melyben mindenki részt vesz,
De csak azok nyernek, akik mernek kockáztatni.
Az élet útja néha göröngyös, néha sima,
De mindig van egy cél, egy álom, amit követni érdemes.
A szívünkben hordozzuk a reményt, mint egy lángot,
Agyunkban pedig a bölcsességet, mint egy lámpást.
Együtt az úton, kéz a kézben, lépésről lépésre,
Az élet nagy utazásán, ahol mindenki a saját útját keresi.
De a legfontosabb, hogy soha ne felejtsük el,
Hogy az út a cél, és a legfontosabb a szeretet.
