Együtt az ünnepi asztalnál
Ünnepi fények cikáznak, színesen játszanak,
Az asztalnál ülünk, s a szívünkben égnek a csillagok.
Minden arc egy történet, egy kacskaringós út,
Összegyűltünk itt, mint a szél által hajtott levélhullás.
A tányérok csilingelnek, mint a régi idők csengői,
Borospoharakban tükröződik a múltunk és a jövőnk.
Az étel illata betölti a teret, mint egy láthatatlan köd,
Együtt vagyunk, mint a csillagok az éjszakai égbolton.
A nevetés zeng, mint a tavaszi szél a fák között,
A szemekben csillog az öröm, mint a hajnali harmat a fűszálon.
A szavak szövődnek, mint a pók a hálóját szövi,
Együtt vagyunk, mint a szél által hajtott levélhullás.
A gyertyák lángja táncol, mint a tenger hullámai,
Az asztalnál ülünk, s a szívünkben égnek a csillagok.
A jelen pillanat örökkévalóságában úszunk,
Együtt vagyunk, mint a csillagok az éjszakai égbolton.
A szívünkben égnek a csillagok, a szemünkben csillog az öröm,
Az asztalnál ülünk, s az idő megáll, mint egy csendes tóban a vízcsepp.
Együtt vagyunk, mint a szél által hajtott levélhullás,
Együtt az ünnepi asztalnál, ahol a szeretet a legnagyobb ajándék.
