Egyedül a temetőben
Tombol a csend, mint szívben a néma kiáltás,
Halkan suttogó szél, mint a múlt szavainak árnyéka.
Egyedül a temetőben, ahol a lélek önmagában található.
Szürke kövek, mint az idő által megkopott emlékek,
Szemükben az örökkévalóság üres tekintete.
Minden lépés egy újabb fejezet a végtelen történetben.
Az ég alatt, ahol a csillagok sírnak,
A halál ölelése, mint a csendes éjszaka.
Egyedül a temetőben, ahol a szív a legmélyebb sebeit érinti.
A suttogó szél, mint a szívben rejlő dallam,
A csendes temető, mint a lélek legrejtettebb zugai.
Minden szó, minden gondolat, minden emlék itt találkozik.
Egyedül a temetőben, ahol a múlt és a jelen összefonódik,
Ahol a szív a legmélyebb fájdalmát éli át.
Minden pillanat, minden lélegzet, minden csend itt találkozik.
Egyedül a temetőben, ahol az élet és a halál összeér,
Ahol a lélek a legmélyebb titkait rejti.
Minden lépés, minden szó, minden gondolat itt találkozik.
Egyedül a temetőben, ahol az idő megáll,
Ahol a szív a legmélyebb sebeit érinti.
Minden pillanat, minden lélegzet, minden csend itt találkozik.
Egyedül a temetőben, ahol a lélek önmagában található,
Ahol a szív a legmélyebb sebeit érinti.
Minden pillanat, minden lélegzet, minden csend itt találkozik.
