Egy utolsó sóhaj a távolban
A távoli láthatár szélén, hol a csillagok születnek,
Egy utolsó sóhaj száll, mint a szél, melyet nem lehet megfogni.
Egy titkos szó, melyet csak a szél ért, a világ végén elhangzó,
A csendben, mely a lét és a nemlét határán lebeg.
A sóhaj, mely a szív titkos kertjéből fakad,
Mint a virág, mely a hajnalban nyílik, és a naplementében hervad.
Egy örök pillanat, mely a múlt és a jövő között lebeg,
Mint a csillag, mely a távoli égbolton ragyog.
A sóhaj, mely a lélek mélyéről tör elő,
Mint a folyó, mely a hegyek között születik, és az óceánban hal meg.
Egy titkos üzenet, melyet csak a szél visz tovább,
A végtelenbe, mely a lét és a nemlét határán lebeg.
A sóhaj, mely a szív titkos kertjéből fakad,
Mint a virág, mely a hajnalban nyílik, és a naplementében hervad.
Egy örök pillanat, mely a múlt és a jövő között lebeg,
Mint a csillag, mely a távoli égbolton ragyog.
Egy utolsó sóhaj a távolban,
Mint egy utolsó könnycsepp a szem sarkában.
Egy titkos üzenet, melyet csak a szél visz tovább,
Az éjszaka mélyébe, mely a lét és a nemlét határán lebeg.
