Egy pillantás, ami örökre megváltoztat
A látóhatár ködös szegélyén túl,
Hol a nap fénye a csillagokkal összefonódik,
Ott találkoztam a pillantásoddal,
Mely mint egy szikra, szívem mélyére hatolt.
A szem, a lélek tükre, melyben az ég tükröződik,
Ahol az érzések hullámai összeérnek,
Ahol a szenvedély és a fájdalom összeér,
Egy pillantás, mely örökre megváltoztatott.
A szemek mélyén a lélek sötétje,
Ahol a félelem és a remény összefonódik,
Ahol az élet és a halál összeér,
Egy pillantás, mely örökre megváltoztatott.
A szívem, mint egy hajó, mely a tengeren hánykolódik,
A szemek mélyén a viharok örvényei,
Ahol a szerelem és a gyűlölet összefonódik,
Egy pillantás, mely örökre megváltoztatott.
A szemek, mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
Ahol a fény és a sötétség összeér,
Ahol a remény és a kétségbeesés összefonódik,
Egy pillantás, mely örökre megváltoztatott.
Egy pillantás, mely mint egy kard, szívembe hatolt,
Egy pillantás, mely mint egy tűz, lelkembe égett,
Egy pillantás, mely mint egy vihar, életembe csapott,
Egy pillantás, mely örökre megváltoztatott.
