Egy pillanat a szélességi körön
A világ színpadán, hol mindenki játszik,
Megállt az idő, csak a szél fújtatászik.
A nap aranyként ragyog, a felhők futnak,
Egy pillanat a szélességi körön, hol az álmok kutnak.
Egy pillanat, mely az öröklétbe vész,
Hol a szív dobogása a csendben mérhetetlen messz.
A széllel szállnak a gondolatok, mint a madár,
Mely a szabadság ízét kóstolja, s nem ismer határt.
A szívekben élő remény, mint a virágok illata,
Melyet a szél hordoz, s a lélekben marad nyoma.
Egy pillanat, melyben a világ összeszűkül,
S a végtelenben elveszett érzések újra kibomlulnak.
Egy pillanat, melyben a szív megáll,
S a csendben hallható a lélek zengő dallamának szavall.
Mint a tenger, mely a partot öleli,
Így a szív is a reményt, a szeretetet keresi.
Egy pillanat, melyben az élet összefonódik a halállal,
Mint a nap, mely lehunyja szemét, s átadja helyét a csillagoknak.
Egy pillanat, melyben a remény szárnyra kap,
Mint a madár, mely a szabadság ízét kóstolja, s nem ismer határt.
Egy pillanat, melyben a csend olyan mély,
Hogy a szív dobogása is elnémul benne.
Egy pillanat, melyben a lélek szabadon száll,
Mint a madár, mely a szabadság ízét kóstolja, s nem ismer határt.
Egy pillanat, melyben az élet és a halál összeér,
Mint a nap, mely lehunyja szemét, s átadja helyét a csillagoknak.
Egy pillanat, melyben a remény szárnyra kap,
Mint a madár, mely a szabadság ízét kóstolja, s nem ismer határt.
Egy pillanat a szélességi körön, hol a lét és nemlét találkozik,
Hol a szív dobogása a csendben mérhetetlen messz.
Egy pillanat, melyben a világ összeszűkül,
S a végtelenben elveszett érzések újra kibomlulnak.
