Egy kis csoda az életemben
A világ peremén, hol a remény már félig halott,
Egy kis csoda ébred, mint a hajnalban a napkorong.
Színarany sugára szíven üt, mint a harang,
És én, én csak nézem, hogy a csodának én vagyok foglya.
A szürke élet szövete színesre festődik,
Mint a szivárvány, mely a vihar után megjelenik.
A csoda színei, mint a százszorszép szirmai,
Szerteszét szóródnak, mint a csillagok az égbolti táncban.
A csoda érintése, mint a villámcsapás,
Megváltoztat mindent, mint a kőbe vésett szavak.
A lélek mélyén égő tűz, mely nem hagyja, hogy aludjak,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában sosem alszanak.
A csoda hangja, mint a tenger zúgása,
Mint a szél, mely a fák között suttogja titkait.
A csoda hangja, mint a madarak dalának zengése,
Mint a szívverés, mely az élet ritmusát diktálja.
A csoda íze, mint a méz, mely az ajkakon marad,
Mint az őszibarack, mely a nyár ízét őrzi magában.
A csoda íze, mint a szerelem első csókja,
Mint a győzelem, mely az élet harcában jutalom.
Egy kis csoda az életemben, mint a szivárvány a viharban,
Mint a csillagok az éjszakában, mint a remény a halálban.
Egy kis csoda, mely minden nap újra és újra megszületik,
És én, én csak nézem, hogy a csodának én vagyok foglya.
