Egy boldog pillanat végtelen boldogságba burkolózik
Korokon átívelő álom, mint a végtelen szám,
Szívemben ébred, s hozza a boldogság dalát.
Fénylő csillagok záporában úszik a világ,
És én, én csak bámulom ezt a csodát.
A szívemben tüzes sárkányok égnek,
S a lelkemben égi zivatarok dörögnek.
Az idő szövögeti a sorsom hálóját,
Míg én, én csak bámulom ezt a csodát.
A szél halkan suttog a fák levelei között,
Az élet titkos dalát, melyet csak a szívem ért.
A csillagok ragyognak az éj fekete köntösén,
És én, én csak bámulom ezt a csodát.
Az én szívem egy végtelen üstökös,
Mely a boldogság végtelen tengerén száguld.
A világban nincs olyan titok, melyet ne ismernék,
És én, én csak bámulom ezt a csodát.
Az élet olyan, mint egy színes szőnyeg,
Melyen a boldogság minden színét megtalálom.
Az idő kereke forog, s én csak nézem,
Hogy a boldog pillanatok végtelenbe burkolóznak.
Ez az én világom, ez az én álmom,
Ez a végtelen boldogság, melyben élek.
És én, én csak bámulom ezt a csodát,
Míg a boldog pillanatok végtelenbe burkolóznak.
