Dühöngő érzelmek vihara
A szívemben dühöngő érzelmek vihara,
Mint örvénylő, vad tenger sodra.
Hullámok között keresem a nyugalmat,
De csak a harag szikrái csapnak a partra.
A szerelem lágy szellője már régen elszállt,
Helyét a kétségbeesés szele foglalta el.
A boldogság madarai messze járnak,
Csak a bánat sasai köröznek felettem.
A félelem ködében tapogatózom,
Mint vak ember a sötétben.
A remény csillaga már rég lehullott,
És a csalódás jeges esője ver.
De a lelkem mélyén ott lapul a hit,
Mint az ősz után a tavasz ígérete.
A szívemben dühöngő érzelmek vihara
Egyszer elcsitul, és újra virágba borul a lélek.
A bánat sötét fellegei elvonulnak,
A szerelem lágy szellője visszatér.
A boldogság madarai újra dalolnak,
És a remény csillaga újra ragyog az égen.
A szívemben dühöngő érzelmek vihara
Egyszer véget ér, mint minden vihar.
A lélek újra felépíti magát,
És a hit, mint az ősz után a tavasz, újra itt van.
