A dravida építészet, más néven dravidian stílus, az indiai építészet egyik jellegzetes művészeti irányzata. A stílus eredetileg a dél-indiai Tamil Nadu régióban alakult ki, és azóta is meghatározó szerepet tölt be az indiai építészetben.
A dravida építészetet leginkább a dél-indiai templomokon lehet megfigyelni. Ezek a templomok általában hatalmas méretűek és bonyolult építészeti részletekkel rendelkeznek. A stílusra jellemzőek a piramis alakú tornyok, amelyeket gopuramoknak neveznek. Ezek a tornyok gyakran díszes faragásokkal és szobrokkal vannak díszítve, és a templomok fő bejáratát jelölik.
A dravida építészetben fontos szerepet kapnak a kőfaragások és a szobrok. A templomok falain és oszlopain gyakran láthatók részletes faragások, amelyek isteni történeteket és mitológiai jeleneteket ábrázolnak. A szobrok általában isteneket, istennőket és más vallási szimbólumokat ábrázolnak.
A dravida építészetben a szimmetria és a geometriai formák nagy hangsúlyt kapnak. A templomok tervezésekor a pontos arányok és a precíz részletek kiemelt fontossággal bírnak. A stílusra jellemzőek a szögletes alaprajzok és a szimmetrikus elrendezésű épületek.
A dravida építészet jellegzetes elemei közé tartozik még a mandapa, vagyis a templom előcsarnoka, valamint a garbhagriha, vagyis a szentély, ahol az istenség szobra található. A templomokban gyakran találhatók még különböző udvarok, medencék és kertek is.
A dravida építészet jelentős hatással volt az indiai építészetre és művészetre. A stílus egyedülálló részletei és díszítései inspirációt nyújtottak más régiók építészeinek is. A dravida építészet ma is élő hagyomány, és számos dél-indiai templomot találhatunk, amelyek ezt a stílust követik.
Összességében a dravida építészet egy lenyűgöző művészeti stílus, amely gazdag részletekkel és szimbolikával rendelkezik. A dél-indiai templomokban megfigyelhető építészeti elemek és díszítések egyedülállóak, és hozzájárulnak az indiai kulturális örökség gazdagságához.
