A Dór építészet (Doric) egy ókori görög építészeti stílus, amely a klasszikus görög építészet egyik legjellegzetesebb formája. A Dór stílus a Kr.e. 7. és 5. század között volt divatos, és a görög templomok és más középületek építészetében jelentős szerepet játszott.
A Dór építészetet a masszív oszlopok és az egyszerű, letisztult formák jellemzik. A Dór oszlopok vastagak és rövidek, és nincs rajtuk semmilyen díszítés vagy kapitális. Az oszlopok alul szélesek, és felfelé keskenyednek, ami erős és stabil alapot biztosít az épületnek. Az oszlopok közötti távolságok egyenlőek, és a tetőzeten egy egyszerű, háromszög alakú fronton található.
A Dór építészetben a szimmetria és az arányosság nagyon fontosak. Az épületek általában téglalap alakúak, és a homlokzatokon egyszerű geometriai formák és díszítések találhatók. A Dór stílusban az épületek funkcionálisak és praktikusak voltak, és nem voltak túlzottan díszítettek vagy bonyolultak.
A Dór építészet jelentős hatással volt a későbbi építészeti stílusokra, például a római és a reneszánsz építészetére. A Dór oszlopok és az egyszerű formák továbbra is népszerűek a modern építészetben is, és sok épületben láthatók a világon.
Összességében a Dór építészet egy fontos része a klasszikus görög építészetnek, és a masszív oszlopok és az egyszerű formák jellemzik. Ez a stílus a szimmetria és az arányosság elveire épül, és nagy hatással volt a későbbi építészeti stílusokra. A Dór építészet továbbra is inspirációt nyújt a modern építészetben, és fontos része a művészeti és építészeti lexikonoknak.
