Diplomával a kezemben, boldogan repülök
Én, a szárnyaszegett, most már szárnyaló,
Aki a tudás tengerében úszom,
Kikötőbe érve, boldogan repülök.
A diploma a kezemben, mint egy szárny,
Mely messzi távlatokat ígér nekem,
S a szabadság ízét érzem ajkamon,
Mint hajnalban a friss, harmatos szellőt.
Nem volt ez mindig így, oh, dehogy volt!
Volt idő, mikor a könyvek közt elvesztem,
A tudás terhe alatt majdnem összerogytam,
De a hit, az akarat, az erőm nem hagyott.
Mint a fűszál a beton repedésében,
Úgy törtem át a kétségek falán,
S az én életem, mint a fűszál, zöldült,
És nőtt, és nőtt, és nőtt, míg egyszer csak
A diploma a kezemben, boldogan repülök.
Nem vagyok én többé a gyenge lányka,
Aki a félelem árnyékában rejtőzött.
Most már én vagyok a nő, aki tud,
Aki bízik, aki remél, aki szárnyal.
És ha a jövőm néha mégis sötétnek tűnik,
A diploma a kezemben világítani fog,
Mint a remény csillaga az éjszakában,
Mely mindig újra és újra felragyog.
Diplomával a kezemben, boldogan repülök,
Nem félek többé, hisz tudom, hogy képes vagyok.
A női lélek ereje, a tudás hatalma,
Ez az én szárnyam, ez az én erőm.
Nem vagyok én többé a gyenge lányka,
Most már én vagyok a nő, aki szárnyal.
Diplomával a kezemben, boldogan repülök,
Én, a szárnyaszegett, most már szárnyaló.
