Csömör Oszkár – művésznevén Etos Chaolas – története nemcsak a festészethez való visszatérésről szól, hanem az emberi lélek állhatatosságáról is. Egy olyan életút rajzolódik ki előttünk, amelyben a csend, az emlékek és az újrakezdés bátorsága festi meg a legélénkebb árnyalatokat.
Oszkár 17 éves koráig alkotott – fiatalkori festményeiben már akkor is ott sejlettek az ösztönös kifejezésvágy és a belső világ gazdag rétegei. Aztán hosszú, közel 45 évnyi hallgatás következett. Élet, munka, veszteség – az ecset félretételének évtizedei alatt a művészet iránti vágy sosem szűnt meg teljesen, csupán lappangott.
„Nem könnyű újrakezdeni” – vallja őszintén. De öt évvel ezelőtt, 58 évesen ismét ecsetet ragadott, és visszatért a festészethez – ezúttal már Etos Chaolas néven. A művésznév, mint egy új identitás, egy új fejezet jelképe lett.
2023-ban már kiállítása is nyílt, ott, ahol jelenleg él – egy csendes közösségben, amely befogadta és elismerte munkásságát. Művészetének középpontjában az akril áll, amelyet kedvenc technikájaként említ. Nem véletlenül – az akril dinamikája, gyors száradása és sokszínűsége jól illik Oszkár belső világához.
„63 éves özvegy vagyok, szabadidőmben festegetek” – mondja szerényen. De amit ő „festegetésnek” hív, az sokkal több annál: a színek révén megélt új élet, önkifejezés, gyógyulás. Festményeiben a csendes emlékezés, a veszteség feldolgozása és az öröm apró pillanatai egyaránt jelen vannak.
Etos Chaolas művészete bizonyíték arra, hogy sosem késő újrakezdeni – hogy a tehetség, ha valódi, akár évtizedek távlatából is visszatalál alkotójához. És ha ez az út néha nehéz is, az eredménye mély, igaz és emberi – akár maga az élet.
