Csókot lopni az éj leple alatt
Az éj leple alatt, a csillagok szívében,
Ott találkozunk, ahol a csend születik.
A hold fénye kísér, mint égi vezér,
Míg én, titkos utamra lépek, lépteket téve az éterben.
Szívemben hajnal, lelkemben alkony,
A sötétben égő csillagok lüktető dalát hallom.
Mint a tenger, mely a partot ostromolja,
Úgy tör rám a vágy, hogy ajkadra csókot lopjak.
A szél halkan suttog, mesél a titkos találkozónkról,
A lombok között rejtező, láthatatlan szemekről.
A csendben hallom a szívünk dobbanását,
Mint két madár, mely az éjben egymásra talál.
A csók, melyet lopok, mint a hajnal első sugarai,
Melyek a sötét égboltot aranyba borítják.
Az éj leple alatt, a csillagok között,
Egy titkos csók, mely a szívünkben örökké él tovább.
Az éj leple alatt, a csillagok szívében,
Ott találkozunk, ahol a csend születik.
A hold fénye kísér, mint égi vezér,
Míg én, titkos utamra lépek, lépteket téve az éterben.
