Csodás kavalkád: Farsangi édességek
Ott, ahol a Dunát a magyar föld öleli,
Ahol a szél a szabadság szárnyain rezegteti a búzaföldeket,
Én, egy elszigetelt sziget, egy kis falu szülötte,
Ahol a farsang édességei életre kelnek, és a szívemben élnek.
Farsangi forgatagban, cukorba mártott álmok közt,
Színes maszkok mögött rejtőző arcok, nevető szemek,
Ahol a fánk illata a levegőben szinte látható,
És a csokoládé édes íze a nyelvemen maradhatatlan.
A család asztalánál, ahol a szívem otthonra lel,
Ahol a szülőföldem édességei édesítik az életem,
Ahol a farsangi édességek összegyűlnek, mint egy csodás kavalkád,
És ahol a boldogság íze a számban marad.
A fánk, a csokoládé, a cukor, a méz,
Az édes, a savanyú, a keserű, a sós,
Mindegyikük egy-egy szál a létezésem szövetében,
Egy-egy pillanat, amit a szívemben őrzök.
Én, aki a farsangi édességek között nőttem fel,
Ahol a cukor a boldogság ízét hozta,
Ahol a csokoládé a szeretet ízét adta,
És ahol a fánk a gyermekkorom emlékét őrizte.
A farsangi édességek, mint a boldogság kavalkádja,
Ahol a színek, az ízek és az illatok összefonódnak,
Ahol a múlt, a jelen és a jövő egy pillanatra összeér,
És ahol a szívem, mint egy édes ízekkel teli kosár, teljes.
Én, aki a farsangi édességek között nőttem fel,
Ahol a cukor a boldogság ízét hozta,
Ahol a csokoládé a szeretet ízét adta,
És ahol a fánk a gyermekkorom emlékét őrizte.
Ez a csodás kavalkád, ez a farsangi édességek ünnepe,
Ahol a szívem otthonra lel, és ahol a lélek édesen repül,
Ez a csodás kavalkád, ez a farsangi édességek ünnepe,
Ahol a szívem otthonra lel, és ahol a lélek édesen repül.
