Csodák szövődnek a kertemben,
hol a virágok színeiben játszik az ég,
hol a fűszálak közt szunnyad a csend,
s a gondolatok szárnyra kelnek, mint a szél.
Csodák szövődnek a kertemben,
hol a pillangók táncolnak, s a méhek zümmögnek,
hol a föld illata ölel, mint egy régi barát,
s a napfény csókja édes, mint a méz.
Csodák szövődnek a kertemben,
hol a madarak dalolnak, s a fák suttognak,
hol az élet színeiben játszik a szív,
s a szavak szárnyra kelnek, mint a remény.
Csodák szövődnek a kertemben,
hol a csillagok fénye a virágok között ragyog,
hol a hold fénye a fűszálak közt csillan,
s a gondolatok szárnyra kelnek, mint a hajnal.
Csodák szövődnek a kertemben,
hol a szívemben táncol a boldogság,
hol a lelkemben szunnyad a békesség,
s a szavak szárnyra kelnek, mint a szerelem.
Csodák szövődnek a kertemben,
hol a virágok között játszik az élet,
hol a fűszálak közt szunnyad a vágy,
s a gondolatok szárnyra kelnek, mint a dal.
