Csobbanás a csendben
A csendben csobbanás, mint a tóba hulló kő,
Megzavarja a tükörkép sima felületét.
A hullámok szétterülnek, mint a szélben a szó,
Mely szívek mélyére hatol, mint a szerelem életét.
A víz tükrében a csillagok, mint gyémántok ragyognak,
A hold fénye csobban, mint a tengerparton a hullámok.
Szívemben a dalok, mint a madarak, zengenek,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ringanak.
A csobbanás a csendben, mint az élet csodája,
A lét titkát rejti, mint a ködös reggel színe.
A szívemben a dal, mint a szélben a falevél,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ring.
A csobbanás a csendben, mint a szív dobbanása,
A lét titkát rejti, mint a csillagok fénye.
A szívemben a dal, mint a madarak éneke,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ring.
A csobbanás a csendben, mint az élet csodája,
A lét titkát rejti, mint a ködös reggel színe.
A szívemben a dal, mint a szélben a falevél,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ring.
A csobbanás a csendben, mint a szív dobbanása,
A lét titkát rejti, mint a csillagok fénye.
A szívemben a dal, mint a madarak éneke,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ring.
A csobbanás a csendben, mint az élet csodája,
A lét titkát rejti, mint a ködös reggel színe.
A szívemben a dal, mint a szélben a falevél,
A lelkem, mint a hajó, a vágyak tengerén ring.
